Szelek szárnyán

Lebegő pihe voltam,

s könnyedén fel-alá szálltam.

Megismertem a Föld honát,

majd pedig éjkék univerzumát.

Szelek hordtak hátukon,

könnyed pihe voltam útjukon.

Egyik ágról másikra szállva,

nagy utat bejárva,

ráébredtem a körülölelő világra.

Egyik csoda a másikat követte,

míg a szél hírüket vitte.

Hol lassan, s hol sebesebben,

szelek szárnyán a világot megismertem.

(Várszegi Andrea)