Az eltévedt lány és a fény útja

Valaha volt egy lány, aki a világ zajában elveszítette önmagát. A rohanó mindennapokban megfelelni akart: szülőknek, tanároknak, majd főnököknek és elvárásoknak. Úgy hitte, ha elég jó lesz, szerethetővé válik. Minden nap hordta a mosolyt, mint egy maszkot, miközben belül egyre sötétebb lett.

Ahogy telt az idő, a belső üresség már nem volt elrejthető. Barátai azt hitték, rendben van, de ő már alig érezte, hogy él. Egy napon úgy döntött, elutazik. Nem messzire, hanem mélyre – önmaga belső világába. Elindult egy erdei ösvényen, csak ő és a csend. Az ég szürke volt, az út sáros, de a lány nem fordult vissza. Tudta, valamit keres – talán a lelkének rég elveszett darabját.

Az erdő mélyén, ahol már nem hallatszott a külvilág zaja, hirtelen fény jelent meg. Nem a nap fénye volt, hanem valami más – valami belülről jövő. Olyan erő áradt belőle, amit sosem tapasztalt: melegséget, elfogadást, hazatalálást. A lány sírni kezdett – nem a bánattól, hanem a felismeréstől, hogy soha nem volt igazán egyedül. A fény őbenne volt, mindig is ott lakozott, csak elfelejtette.

Ez a pillanat megváltoztatta őt. Visszatérve a világi ösvényekre, már nem a régi lány volt. Tudta, hogy a sebei nem hibák, hanem kapuk: az együttérzés és a gyógyítás kapui. Megtanulta meghallani mások fájdalmát, és nem félni tőle. Ahogy magát gyógyította, lassan másokat is kezdett segíteni – szavakkal, érintéssel, jelenléttel.

A lány, aki eltévedt, most már gyógyító. Nem tökéletes, de igaz. Nem mindentudó, de kapcsolódó. Fényben jár, és a fényt viszi oda, ahol sötétség lakozik.

Mert néha el kell vesznünk, hogy végre igazán megtaláljuk önmagunkat.

Ha tetszett ez a történet, és szeretnél hasonló lélekemelő írásokat olvasni, iratkozz fel a hírlevelemre vagy látogass el az Amy Freedom Universe oldalra – ahol a belső utazásod kezdődhet el.

Szeretettel:Amy 🌿✨