Seshmet – Az Ízisz templomának papnője

A Nílus mentén, Abüdosz szent városában, ahol a naplemente is imaként száll az ég felé, élt egy papnő, akit Seshmetnek hívtak – „az igazság leánya” néven ismerték. Már kislányként különös kapcsolatot érzett a csillagok és a hold között rezgő világgal. Tizenkét évesen álmot látott: Ízisz jelent meg neki, kezében lótusszal, és így szólt:

„Te nem csak szolgálni fogsz – emlékeztetni is. A világ elfelejti a szentséget, de te őrzöd.”

A papnők életét nem hatalom, hanem fegyelem és tisztaság jellemezte. Seshmet hajnali rituálékat végzett: illatos olajokkal mosta le az Ízisz-szobrot, szent dalokat énekelt, és meditált a templom belső udvarában. A külső világ számára láthatatlan maradt, de a lélek útján ő volt a lámpás.

Egy napon egy sebesült harcost hoztak a templomba, aki álmatlanul hánykolódott, és halálos sebekkel küzdött. Az orvosok lemondtak róla. De Seshmet éjszaka titokban hozzáült. Nem érintette, csak énekelt neki. A hangja olyan mélyről szólt, hogy a férfi lecsukta a szemét, és másnap reggel magához tért.

Később azt mondta: „Egy fényt láttam. Női arc volt, könnyezett, de nem sírt. És azt suttogta: térj vissza, még dolgod van.”

Seshmet sosem hagyta el a templomot. A halálakor fehér fátyollal borították be, melyet az Ízisz-nővérek generációk óta csak a beavatottaknak tartottak fenn. A szobájában egyetlen feljegyzést találtak, írnoki viaszba nyomott pálcával írva:

„A nő, aki ismeri a csendet, többet gyógyít, mint az, aki beszél. A lélek temploma női.”

Szerinted mi lehet ma a nők elveszett fénye?